(Gondolatok séta közben)
Kezdetben volt a férfi és a nő és mindketten hasonlóan öltözködtek. A történelem és művészettörténet könyvekben láthattuk, hogy a régmúlt korokban így volt ez. A ruha vagy szoknya volt mindkét nem viselete, nagyon hosszú ideig.
A ruha vagy szoknya alja nyitva volt a föld irányába, szabad áramlást engedve a földelő energiáknak, szabad áramlást engedve Földanya segítő, gyógyító, biztonságot adó energiáinak.
Én azt hiszem… hogy az, hogy mára már mindannyian nadrágot hordunk, az egy védekezés is, és itt nem a hidegre gondolok. Aki jól van földelve, akiben egészségesen áramlik az életenergia, annak nem kell attól tartania, hogy megfázik a hűvösben, ha szoknyát húz.
Hogy akkor miért gondolom védekezésnek? A nők az elmúlt évezredekben annyi bántáson mentek keresztül, hogy a mezőbe már réges régen be lett kódolva az, hogy nem jó nőnek lenni. Mert az egyenlő a gyengeséggel, mert akkor kihasználnak, mert akkor meggyaláznak… gondold ide, ami még eszedbe jutott.
Mindannyian láttunk már olyan nőket, akik a földön guggolva végeznek valamilyen munkát. Nem azért teszik így, mert nem telik asztalra meg székre, hanem azért mert nekik így természetes. Így vannak a legközelebb Földanyához és ők tudják, hogy onnan kapnak mindent. Onnan kaphatnak erőt, energiát. Földanya segítségével tisztulhatnak, gyógyulhatnak. Nekik ez természetes. Nekünk meg az, hogy jól felöltözünk, széken ülünk, és félévente nőgyógyászhoz járunk.
Én azt hiszem… a régi korok viseleteiben a több rétegű szoknya arra is szolgált, hogy levédje a nőket a kívülről jövő idegen energetikai behatásoktól. Az alsó rétegek általában világosak voltak, pamut vagy lenvászonból és felülre került egy színesebb, díszesebb réteg. Vannak népviseletek ahol a vörös, narancs, korall színek domináltak a külső-felső szoknya színeiként. Ez biztosította az extra védelmet.
Peruban járva tapasztaltam, hogy vidéken még mindig nagyon színesen öltözködnek az emberek. A nők és férfiak egyaránt, és sok nő jár még szoknyában. A városi emberek már nem, viszont ott lehet látni, ahogy a mindenféle színben pompázó szőttes kendőiket a derekuk köré kötik a nők… mert kell a védelem.
A méhünk, tulajdonképpen a saját szent terünk, amit védeni, óvni kell a káros behatásoktól. Amikor ezt nem is olyan régen hallottam Marcsi (https://szintiszta.hu/noiseg-ebreszto-tanfolyam/) szájából, akkor elég furcsának találtam. Mert mai szemmel nézve mi is a női méh? Egy szaporítószerv és kész.
12 éves koromig nem is kellett vele foglalkoznom, azt se tudtam mi az. Senki nem beszélt róla, és amikor megjött az első menstruációm akkor eléggé kétségbe voltam esve. Hát nem örültem. Az osztályban én voltam az első, de erről nem beszéltem senkinek. Ilyenről nem beszéltünk. Következő alkalom, amikor fókuszba került a méhem, az a szülésem volt. Megszületett a kisfiam, megszületett a méhlepény. És? Kell erről többet beszélni?
Igen, kell. De ez a téma még mindig igen kényes. Nem akarunk róla beszélni, mert nem értjük, hogy minek is kéne. Pedig ebben a nadrágba bújtatott, női-férfi szerep összekeverős világban kell! Ott kezdődött az életünk egy másik asszony méhében, és mi továbbvisszük őt és még sokan másokat és ezért, no meg a belőlünk születő következő generációk sorsa miatt is kell foglalkoznunk a méhünkkel, a nőiségünkkel, a sorsunkkal.
Lehet és kell változtatni! Vannak, akik arra születtek, hogy meggyógyítsák magukban, majd másokban is azt a sok-sok ezer évnyi elnyomást, szenvedést, kiszolgáltatottságot, amit Nőként átéltek, átéltünk. Ez is az evolúció része. Egy ÚJ NŐ születik általunk, aki nem erőszakos, nem törtető, nem agresszor, nem házisárkány, hanem hordozza azokat a minőségeket, amik egykor jellemezték a nőket, asszonyokat. Amikor még mindenki szoknyát hordott, amikor mindenki tudatában volt annak, hogy ő EGY a Mindenséggel.
Ha valamit meg akarunk változtatni, akkor magunkat is meg kell változtatni és csak azáltal válhatunk eggyé a változással. Olyan idők járnak, hogy most ezt megtehetjük. Megtehetjük magunkért és ily módon megtesszük az őseinkért és megtesszük a következő generációkért.
Érzitek, mekkora feladat ez?
Szeretettel, Sebestyén Ági
Színtiszta 