Mai postai sétám alkalmával a teremtés elvén gondolkodtam. Miközben nagyon öntudatosan, ütemesen lépkedtem, AHA-t hallgatva, az jutott eszembe, hogy valami nagy dologra gondol ilyenkor mindenki. A mag, a növények és a terhesség 9 hónapja járt az eszemben.
Ha szeretnék kertet teremteni magamnak akkor legelőször is kell nekem egy hely, ahol a kertemet el tudom képzelni. Aztán megművelem a földet, tehát előkészítem a talajt, azt a közeget, amiben majd végbemegy a növekedés. Következőkben kiválasztom a megfelelő vetőmagot. A legszebbet, a legjobbat, hiszen azt szeretném, hogy a termésem a lehető, legszebb, legjobb, legegészségesebb legyen. Aztán elültetem a magot a megfelelő időben. Kivárom a megfelelő időjárást, kellenek a jó körülmények ahhoz, hogy a magom fejlődésnek tudjon indulni. Fontos a megfelelő hőmérséklet, úgy a talajé, mint ahogy a levegőjé is. Kell neki elég napfény és csapadék is. Aztán nincs más dolgom, mint várnom kell, hogy a mag csírázásnak induljon és a csíra áttörje a talaj felső rétegét. Amíg ez meg nem történik nem tudok tenni mást csak türelemmel várhatok. Ezután pedig elkezdhetem gondozni az ültetvényemet. Kapálhatom, egyelhetem, öntözhetem, árnyékot adhatok neki, megvédhetem a kártevőktől akár. Ez mind-mind a gondozás kategóriába esik és egy a lényege, hogy folyamatos figyelem alatt tartom a növényemet. „Gazda szeme hizlalja a jószágot”. Hosszas gondozás után pedig beérik a termés és akkor leszedhetem, leszüretelhetem, learathatom és gondoskodnom kell arról, hogy mit kezdjek, ha feleslegem képződik. Eladhatom, elajándékozhatom vagy eltehetem későbbre (tartósítás, fagyasztás, befőzés).
Ha a fenti listámon valami hibádzik akkor hiba csúszik a teremtésbe. Nagyon sokan így vagyunk ezzel. Akarunk, akarunk, inunk szakadtából akarunk de hiányzik a földeltség, hiányzik a józan paraszti ész ahhoz, hogy módszeresen, lépésről-lépésre végre tudjuk hajtani a teremtésünket és legyen annak egy kézzel fogható eredménye ami lehetőleg pozitív kimenetelű, hogy a boldogságunk meglegyen.
Ha nem tudom behatárolni azt a területet ahol teremteni szeretnék akkor szétforgácsolom az erőmet, energiámat; ha nem készítem elő a talajt megfelelően akkor hiába ültetek bármit, ki sem fog kelni vagy satnya lesz, alig fog teremni; ha rossz minőségű vetőmagot ültetek pláne ne várjam a csodát; aztán a legfontosabb a tényleges cselekvés, az ültetés maga; ha nem teremtem meg vagy nem várom ki a megfelelő körülményeket akkor eleve kudarcra van ítélve a projektem; aztán várnom kell türelemmel, hogy a láthatatlanban beinduljanak a folyamatok és amikor megjelenik fizikai szinten akkor onnantól gondoznom kell rendszeresen; ha a figyelmem szétszóródik mert más dolgok kötik le akkor nem fogok tudni felállítani egy rendszert, amiben minden nap helye van annak, hogy törődök azzal amit teremteni szeretnék.
Legtöbben kitalálunk valamit, jön egy jó ötlet és azonnal szeretnénk elindítani majd pedig rögtön aratni belőle, de ez általában kudarcba fullad. A legfontosabb az lenne, hogy lépésről lépésre tegyük a dolgunkat, mindig a következőt, lehetőlég különösebb megerőltetés nélkül. Mindig azt, amit a józan ész diktál és amikor látszólag nem történik semmi akkor jusson eszünkbe, hogy türelem és folyamatos figyelem!
Sebestyén Ági
Színtiszta 