Női sorsok a múltban 1.

Gyere, tarts most velem egy közös utazásra a múltba! Bepillantást nyerünk egy 18.századi, angol arisztokrata hölgy életébe, napjaiba, boldogságába és boldogtalanságába. Megtudhatjuk milyen szerep jutott ezeknek az asszonyoknak, akiket elnézve a külső szemlélő csupán a fényűzést, pompát és a ragyogást látta. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a maguk korában irigyeltek voltak. Mindezek mögött, vajon mennyire volt elrendeltetett a sorsuk? Vajon mindent megengedhettek maguknak? Mekkora nyomásként nehezedett rájuk az a tény, hogy fiú örököst kell szülniük? Mennyivel kerültek kedvezményezettebb helyzetbe, ha ez sikerült? Egy mini korrajzot hozok most, melynek főszereplője:

Georgiana Cavendish, a divatdiktátor és stílusikon

Georgiana Cavendish (született Spencer) Duchess of Devonshire Thomas Gainsborough festménye

Devonshire hercegnőjeként már életében nagy figyelem és elismerés övezte. Az angol arisztokráciában előkelő helyet elfoglaló hercegnő híres volt szépségéről, karizmájáról, a divatban betöltött vezető szerepéről és stílusáról. Ezen felül politikai kampányairól; érzelmileg és lelkileg ellentmondásos házassági és szerelmi viszonyairól; valamint társasági életéről és a szerencsejáték szenvedélyével együtt járó adósságairól.

Abban a korban, amelyben még ritkaságszámba ment, ha egy házasság szerelemből köttetett, Georgiana szülei, ezen kevés szerencsés közé sorolhatták magukat. Apja, John Spencer még nem volt 21 éves amikor megismerkedett Margaret Georgiana Poyntz-szal, aki egy angol diplomata lánya volt. Azonnal kölcsönös vonzalmat éreztek egymás iránt, de mivel Spencer nem volt egészen biztos abban, hogy családja jóváhagyja a házasságot, egészen 21 éves koráig utazgatott. Miután már nem volt szüksége szülei jóváhagyására, megkérte Margaret kezét. Az idő kiállta szerelmük próbáját, vonzalmuk nem csökkent egymás iránt, így egybekeltek. Más források szerint a két család nem támasztott semmiféle akadályt a szerelmesek elé, így annak, hogy összeházasodjanak, semmi kerékkötője nem volt.

Összesen 5 gyermekük született, akik közül az első 3 érte meg a felnőtt kort. A szülők boldog házasságban nevelték Georgianát és testvéreit, és nem maradt fenn olyan adat, hogy valaha is házasságon kívüli viszonyuk lett volna – ami szinte szokatlan volt abban a korban. A családi boldogságot néhány dolog azonban beárnyékolta: a negyedik és ötödik gyermekük halála, későbbiekben pedig apjuk tüdőbaja, mely miatt a családfő, morózussá, kedvetlenné, életunttá vált.

Georgiána és testvérei, Henrietta és George (Angelica Kaufmann festménye)

Georgiana kb. 9 éves lehetett, amikor anyja úgy döntött, hogy férjével Belgiumba utaznak hosszabb időre, a családfő rohamosan romló egészségi állapota miatt. Elhatározták, hogy az útra lányukat is magukkal viszik, hogy világot lásson, a két kisebb testvért pedig otthon hagyják. Az utazás nem váltotta be a várakozásokat, így az asszony amellett döntött, hogy férjével tovább utazik Itáliába, míg Gerorgianat a nagyanyjával együtt Antverpenben hagyták visszatértükig. A kislány életében itt jött el az a pillanat, amikor teljesen összezavarodott, azt hitte, hogy szülei valamilyen mulasztásáért hagyták őt magára. Majd egy évig volt kettesben nagyanyjával egy idegen helyen, egy idegen országban, szülők, testvérek nélkül, távol a megszokott otthontól, a megszokott emberektől, mindentől és mindenkitől, aki a biztonságot jelentette addig a számára. Az életrajzíró, Amanda Foreman szerint ez az időszak teljesen rányomta bélyegét Gee további sorsára.

Viselkedésében felülírt mindent az az igény, hogy környezetének mindenben megfeleljen, hogy elfogadják és szeressék. Későbbiekben látni fogjuk, hogy belső bizonytalanságát mi mindennel igyekezett kompenzálni, nem egyszer nevetség tárgyává válva. Pedig soha nem vágyott másra csak elismerésre, dícséretre és feltétel nélküli szeretetre.

Georgiana még nem töltötte be a 17-et amikor anyjának már komoly tervei voltak vele. William Cavendish, Devonshire 5. hercege készült őt feleségül venni. A herceg majdnem kilenc évvel idősebb volt nála, de annak ellenére, hogy néhányszor táncoltak és ültek egymás mellett a társasági vacsoraasztalnál – tehát szinte semmit nem beszéltek egymással – Georgiana hitte, hogy ő is lehet olyan szerencsés, mint édesanyja, aki boldog házasságban élt férjével.

Georgiana 17-ik születésnapján, szűk keretek közt ment férjhez Dewonshire hercegéhez és ezután neki is kijárt az „őfelsége, Devonshire hercegnője” cím és megszólítás. Rangban a királynő után következett a sorban és ettől fogva minden tettét, minden lépését árgus szemek figyelték. Szerencsére tanulmányai és – anyja szerint – az etikettre való buzgó hajlama hozzásegítette ahhoz, hogy szinte mindig, minden körülmények között kifogástalanul viselkedett és társalgott. Fontos volt számára, hogy „csont nélkül” vegye a társadalmi rang adta akadálypályán a kihívásokat, már ami a nőket illette. Öltözködésére különös hangsúlyt fektetett. Amikor abban az időben egy férfi tisztességesen megélt évi 300 fontból, addig Gee kelengyéjére mintegy 1500 Fontot költöttek szülei. Ez többek között tartalmazott 65 pár cipőt és egyéb gyönyörűségeket.

Georgiana Cavendish Thomas Gainsborough festménye

Kikerülve a szülői házból

A Saul Dibb által rendezett életrajzi film – The Duches 2008 – legelején a herceg rögtön azzal indít, hogy biztosítékot akar arra nézve, hogy fiút szül majd neki leendő felesége. Erre Georgiana anyja fennhangon megígéri, hogy nyugodjon meg, úgy lesz. Ezzel, mintha meg is pecsételték volna Gee sorsát, hiszen döntöttek egy olyan dolog felett, amibe maximum Istennek van beleszólása.

Devonshire hercege a házasság kezdetétől fogva érzelmileg zárkózott férfinak bizonyult. Teljesen különbözött a hercegnő apjától, aki bár a külvilág felé keménynek mutatta magát, otthon a családban feleségének és gyermekeinek megfelelő érzelmi támaszt tudott nyújtani. Gee egy darabig bízott abban, hogy a kemény felszín alatt érző szívet talál, de Devonshire hercegében sajnos csalódnia kellett. Egyes korabeli jellemzések alapján a herceg kedves volt ugyan, de természetéből fakadóan nagyon zárkózott. Más vélemények szerint „az elméje éles, de unalmas és félszeg”. Georgina egy darabig reménykedett abban, hogy férjének van egy érzelmes, eltitkolt oldala, melyet a külvilág előtt leplez és csak a hozzá közel állóknak tár fel, de nagyon hamar ráeszmélt, hogy ő tulajdonképpen a herceg szempontjából egy magától értetődő, sőt tökéletes választás volt, társadalmi rangja és hozománya okán. Rá kellett döbbennie, hogy férje oldalán feleség és társ helyett, elsődleges feladata, hogy örökösöket szüljön és a rang adta kötelezettségeinek eleget tegyen. Abbéli vágyálmai, hogy olyan házasságban élhessen, mint szülei, hamar szerte foszlottak.

Ha hihetünk a korabeli ábrázolásoknak – márpedig elég sok készült és maradt fenn – akkor láthatjuk, hogy Georgiana szép nő volt. Habár a festményeket elnézve, nem találunk két teljesen egyforma arcot, azt ki lehet jelenteni, hogy dekoratív, figyelemfelkeltő személyiség lehetett. Fia egyszer azt nyilatkozta, hogy senkinek nem sikerül anyját igazi valójában megfesteni, mert azt a vibrálást, ami körülveszi, nem lehet visszaadni. Állítólag kissé kidülledő szemei voltak, amiket édesanyjától örökölt, de én nem találtam olyan ábrázolást, amin ez feltűnne.

Thomas Gainsborough – aki a 18. század egyik legjelentősebb angol festőjének számított – több képet festett Georgianaról. Jellemzően lázadó volt, szakított az akkori szigorú szabályokkal és alakjait a természetben ábrázolta, hogy ezzel is nyugodtabb, lágyabb környezetbe helyezze a szereplőt. Kiemelkedő ahogyan a ruhákat, drapériákat ábrázolja. A képet nézve szinte tapinthatóan érezzük az anyagok textúráját, finomságát.

Érdeklődésemet még tetézte amikor rádöbbentem az egyik festmény láttán, hogy már láttam valahol. Előkerestem a gyerekkoromban naponta forgatott könyvemet, a Képes divattörténet az ókortól napjainkig című képes gyűjteményt és meg is találtam benne az ominózus festményt, ami szintén Gainsborough keze munkája, ám nem biztos, hogy Georgianát ábrázolja. A képet sokan csak „Woman in blue” néven ismerik, ma az Ermitázsban található és néhány történész szerint Beaufort hercegnét ábrázolja.