Uncategorized

Ébredő Női Erő

Évekkel ezelőtt, november 1-én a Dédikémmel és a Nagymamámmal álmodtam. Nem szoktam velük álmodni, réges – régen felköltöztek a másik világba. De ezen az éjjelen üzentek. Egy rajzot láttam, amit nagymamám készített, egy kék virágról… nefelejcs. Biztos voltam benne, hogy ezt a rajzot láttam már valamikor kislánykoromban, hiszen nagymamám gyönyörűen rajzolt. „Ne felejts, emlékezz!” Mintha ezeket a szavakat suttogták volna a világoskék szirmok a fehér papírról. Üzenet volt ez, női őseimtől, mely azóta is bennem visszhangzik. Ezzel az álommal elindult egy új kör az életemben, egy még mélyebb emlékezés arra, honnan indultam… s az álom után idővel, lépésről lépésre, egy mohával és borostyánnal övezett kanyargós ösvényen eljutottam a gyökerekhez, vagy a forráshoz, ha úgy tetszik. Egy olyan kúthoz, amiből mindig és bármikor lehet tiszta vizet meríteni.

Méh erő ébresztő – ez állt a cikk elején, ami mindig, újra és újra megjelent a monitoron, miközben a napi eseményeket böngésztem. Egyre inkább hívott, súgott a belső hang… gyere… ne felejts… emlékezz… !- suttogta halkan. Éreztem, ott a helyem a programon. Nem tudtam mi vár rám, mit jelent ez a szóösszetétel, hogy méh erő, és azt sem tudtam miért kell felébreszteni, ha van is ilyen, pár hónappal azelőtt még tiltakoztam is volna ellne, de hallgattam a belső hangra. A legjobb helyre érkeztem! Önmagam legbelsőbb szentélyébe, azon keresztül a nőiség teljességébe, önmagammal, női felmenőimmel, a női közösséggel, a világon valaha volt és létező nők körével. Hogyan is lehetne ezt kevésbé magasztosan elmondani. Felismerések sokasága, a legapróbb mozaikdarabok összeillesztése, hiányzó láncszemek helyre kerülése. Belül évezredek lepergése, kívül a szelíd mosoly és a csillogó szemek. Valami megváltozott. És nem csak én érzem, a külvilág is ezt tükrözte. Rend lett.

Hogy lehet, hogy ezt nem tanítják kislány korunktól kezdve, miért „kell” zavarba jönni, félve halkan mondani a szót, „méh” a nőgyógyászati rendelő vagy a szülőszoba 20 méteres körzetén kívül? Aztán meg hogy erő… hogy micsoda, méh erő?! Najó, újabb őrület, mit ki nem találnak… Megrökönyödött, értetlen reakciók, ami még meglepőbb, hogy nők részéről. Mintha ez a téma még ma is egyfajta tabu lenne, az „ismeretlentől” való félelem vagy a nehéz női sorsokhoz kapcsolódó fájdalmak súlya miatt talán. A tudás akkor is ott van, ha nem veszünk róla tudomást.

Mégis, mi akkor ez az erő? Ami nem férfierő, így nem az uralomról vagy a hatalomról szól. Saját magad uralásáról, saját erőddel való élésről, felelősségvállalásról, női teremtőerőről annál inkább. Életadásról, az életet óvó és tápláló, növelő erőről. Nem a férfire támaszkodó manipulatív kihasználásról és női fegyvertárról, viszálykodásról, konkurenciaharcokról, rivalizálásról. A női erő egy olyan erő, ami nőről nőre száll, anyáról leányra, férfi ezt nem tudja átadni, vagy ébreszteni, mert a nőtől ered, generációról generációra, ősanyáktól, egészen az ősanyák ősanyjáig visszamenően a vörös vérvonalon át.

A méh erő önmagadra találást, önmagadra való odafigyelést, önszeretet és függetlenséget jelent. Szeretetet, amit továbbadhatsz mindenféle módon másoknak. A méhtudatosság a teremtés kvintesszenciája a nőkben. Belső forrásként stabilitást, önmagunk szeretetét jelenti. Önazonosságot és erőt ad, kiapadhatatlanul táplálja a nőt, aki ezáltal tudatosan táplálni tud mindent és mindenkit, aki és ami kapcsolatba kerül vele.

Ez az erő, energia ott van minden nőben. Van, aki ösztönösen jól éli, és van, akinél megszakadt a láncolat… sokaknál van ez így. Nem kell messzire menni az időben. Anyáink generációja sem kapta meg feltétlenül a tanítást, s az ő anyáik sem. Ez nem jelenti azt, hogy nincs, vagy elveszett volna.

Mintha ezekben az időkben egy időkapszula felnyílt volna. Benne emlékekkel, ősi tudásokkal, valaha volt érzésekkel, jó érzésekkel, nővériséggel, törődő egymásra figyeléssel. Egyre többen érzik, hogy ezt a fajta női erőt visszavennék. Mert a megszokott minták nem működnek már úgy a mai világban.

A méheddel való kapcsolat mindennek az alapja, gyökere, mely stabilitást ad, mint egy életfa vagy családfa, mely körül talán ott virágzik az a bizonyos kis virág. Ne felejts, emlékezz Te is!

Írta: Molnár Mária

Kapcsolódó program:
https://www.facebook.com/events/2337540106568515/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s