Ha a második részről lemaradtál, azt itt olvashatod.
Divat és politika
Ahogy egyre jobban beleástam magam Georgiana és divathóbortjai kutatásába, nem kerülhette el a figyelmemet a sok hivatkozás, az akkori francia királyné, Marie Antoinette személyére.
A gaulle-t, vagy ahogy a köznép emlegette, a la chemise a la reine-t (a királyné köpenye) Marie Antoinette hozta be a köztudatba az 1780-as évek elején. Ez a ruhadarab, az azt megelőzőekhez képest könnyed és légies volt, hiszen alapanyaga a puha és könnyű muszlin lett. Szabászatilag nagyon egyszerű volt, szakított a merev, szűk és kényelmetlen szabásvonalakkal, ezzel mintegy sugallva, hogy viselője nem tűri, hogy korlátozzák. A királyné nagyon jó barátságot ápolt Georgianaval, rendszeresen leveleztek és ajándékokat küldtek egymásnak, így jutott hozzá Georgiana az első ilyen ruhadarabjához. A gaulle több muszlinréteg egymásra helyezéséből jött létre, melyet aztán derékon rögzítettek egy övvel. Sokkal nagyobb mozgásszabadságot biztosított viselőjének, mint a korábbi ruhák, ezért a “bon ton” divatos hölgyei között hamar közkedveltté vált. Talán még jobban tudom érzékeltetni a különbséget, ha elmesélem, hogy a korábban hordott, szűk fűzőszerű felsőrészeket nem tudták másként a testen tartani csak úgy, hogy összevarrták a nagyságos asszonyon. Vetkőzéskor pedig előkerült az olló, felvágták az öltéseket és így tudtak kiszabadulni a csodás, ám kényelmetlen, és szűk ruhakölteményekből. Valahogy mintha kezdtek volna eggyé válni azokkal a ruhadarabokkal, amiket hordtak, különös tekintettel a nagyon munkás, nagyon díszített, különleges alkalmakra tervezett és készíttetett, nagyon drága „költeményekre”. Az öltözék a vagyon és a társadalmi rang leképezése volt, viselőjéről szinte kiáltott: a ruhám én vagyok! A la chemise a la reine ebbe a túldíszített, túltolt időszakba született bele és énmagam úgy értelmezem, hogy kifejeződése egy megcsömörlött uralkodó osztálynak, mely lassan belefullad abba a léha életmódba, amit folytat. Ha tovább megyünk az idő szalagján hamarosan itt a francia forradalom….
Gee – mivel továbbra is a Whig-ek háziasszonya volt – lassan, de biztosan csöppent bele a nagypolitikába. A választási „hadjáratok” alkalmával rendszeresen korteskedett a whigek képviselőinek segítőjeként, különösen Charles Fox mellett, amiért az akkori sajtó és a köznép a szájára is vette. Olyanokról pletykáltak, hogy Georgiana csókért cserébe vett szavazatokat Foxnak és ezt egy korabeli karikatúra meg is örökítette (lásd kiemelet kép). Anyja nagyon óvta az ilyenfajta közszerepléstől de az az igazság, hogy Georgiana élvezte ezeket a szerepléseket és korának „kreatívjaként” ismét új ötletekkel állt elő,
a politika szolgálatába állította a divatot.
A whig párt színei: a kék és a barna voltak. Georgiana ezekben a színekben pompázó, férfiegyenruhához hasonlító öltözéket csináltatott magának és a többi korteskedő arisztokrata hölgynek, majd minden lehetséges alaklommal ebben jelentek meg. Hamarosan már a férfiak is követték a példájukat, sőt elterjedt a kalapot díszítő rókafarok, mely a képviselő C. Foxot hivatott reklámozni. Gee egy idő után fizikailag belefáradt a kampányolásba és pihenni utazott vidékre, ám abban, hogy így kivonta magát a forgalomból az is közrejátszott, hogy egyre több rágalom és gúnyrajz jelent meg róla. A párt vezetői már másnap levelet küldtek utána, hogy haladéktalanul térjen vissza Londonba, mert attól tartottak, hogy nélküle bizonyosan elveszítik a választásokat Fox körzetében. A hercegnő idővel nélkülözhetetlen és megkerülhetetlen lett minden – a whig pártot érintő – dologban. Azok a lapok melyek szolidalítást vállaltak a hercegnővel és a párttal, igyekeztek minél jobb színben feltűntetni Georgianat, folyamatosan méltatták társadalmi és politikai érdemeit, azon voltak, hogy elnyomják az ellenzék gúnyolódását. Egy idő után azonban Gee nem tehetett mást, minden hajnalban kiküldte embereit az utcára, hogy azok még a megjelenés előtt felvásárolják a negatív hangvételű röpiratokat és újságokat. Ezen ominózus választási kampányt követően, családja nem engedte többet, hogy ilyen nyíltan kiálljon a párt arcaként.
Szerencsejáték
A Cavendishek egyre elégedetlenebbek voltak Georgianaval amiatt, hogy nem tud fiú örököst szülni. Gee anyja, lady Spencer pedig a leveleiben való állandó sopánkodásával nehezítette meg lánya mindennapjait. A hercegnőnek sokszor kellett szabadkoznia vagy bocsánatot kérnie anyjától azért, mert az hallott róla valamit és a szemére vetette. Ami különösen érdekes, hogy lady Spencer kiváltképp a szerencsejátéktól óvta Georginát mert tudta, hogy nem esett messze az alma a fájától. Anya és lánya egyaránt imádtak kockáztatni. Georgina folyamatos eladósodással küzdött, először csak egy, később pedig már több bankártól is vett fel kölcsönt adósságai kifizetésére. Volt ugyan – nem is kevés – éves járadéka, amelyet a hercegtől kapott, de az az összeg semmire nem volt elég az ő szerencsejáték függősége mellett. Sokszor előfordult, hogy a pénzt, amit adósságai rendezésére kért kölcsön, még aznap este eljátszotta, így még kellemetlenebb helyzetbe hozva magát. Férje előtt mindezt igyekezett titkolni, mert nagyon szégyellte és attól is tartott, hogy a herceg egyszer csak ráun a kis ügyeire és kidobja őt. Amikor aztán kiderült, hogy mekkora adósságai vannak, a herceg teljesen kikelt magából és úgy döntött, hogy Gee költözzön el. A birtokra jelzálogot kellett volna felvenni, hogy a hercegnő tartozásait ki tudják egyenlíteni, azonban jelzálogot csak akkor kaphattak volna, ha már megvan a fiú örökös. Valahogy aztán sikerült kialkudniuk, hogy haladékot kapjanak a hitelezőktől és ahogy telt az idő már nem ették olyan forrón a kását, a herceg megnyugodott és Gee vele maradt.
Illetve vele és Bess-sel.
Egy kapcsolat természete
Ha figyelembe vesszük a visszaemlékezéseket, a fennmaradt személyes levelezéseket, abból világosan kitűnik a Gee és Bess közötti túlfűtött kapcsolat. Minden korban fennállt, hogy a nők között nem csak érzelmes barátságok, de szerelmi viszonyok is szövődhettek, ámbár, ahogy Amanda Foreman is írja „Georgiana vélt leszbikus vonzalmát Bess iránt – mindaddig nem láthatjuk teljesen tisztán, amig a Chatsworthben megvizsgált levelek olvashatatlanok maradnak”. A Devonshire ház Körének atmoszféráját figyelemebe véve egyáltalán nem valószínűtlen, hogy a két nő életének része volt a testi szerelem, legalábbis a kapcsolatuk kezdetén. Végső soron azonban mindketten heteroszexuális beállítottságúak voltak és ha volt is közöttük bármiféle testi kapcsolat, annál sokkal erősebb volt az egymás iránt érzett érzelmi elköteleződésük. Szimbiózisuk azonban kissé „léket kapott” amikor a herceg is „beszállt” harmadiknak és így kialakult a „ménage á trois”, amit talán édes hármasnak lehet fordítani.
A következő részért kattints ide.
Felhasznált források:
Amanda Foreman: A hercegnő / The Duchess
A hercegnő / The Duchess (2008) rendezte: Saul Dibb
https://hu.wikipedia.org/wiki/Georgiana_Cavendish
https://en.wikipedia.org/wiki/William_Cavendish,_5th_Duke_of_Devonshire
https://www.tatler.com/article/who-was-georgiana-spencer-duchess-of-devonshire
https://hu.wikipedia.org/wiki/Thomas_Gainsborough
https://en.wikipedia.org/wiki/John_Spencer,_1st_Earl_Spencer
https://en.wikipedia.org/wiki/Georgiana_Spencer,_Countess_Spencer
https://en.wikipedia.org/wiki/Woman_in_Blue
http://szepvilagunk.weebly.com/n337kr337l/a-szvek-kirlyni
https://familypedia.wikia.org/wiki/Georgiana_Spencer_(1757-1806)
Színtiszta 