Uncategorized

Szívem szerint

Van, ami annyira evidens, hogy sokáig észre sem vesszük, csak amikor hiányozni kezd.

Én sosem gondolkodtam azon, hogy nekem mit jelent a zöld szín. A szülőfalum a tolnai dombok közt fekszik. A falu közepén egy patak folyik át, a falu egész hosszában. Kétoldalt a házak állnak. Az egyik sor felett szántóföldek és az erdő terül el. A másik utca felett présházsor a szőlőkkel és aztán az erdő. Amikor kisiskolások voltunk, a szüleink építettek nekünk a falu közepén egy játszóteret. A barátaimmal egész délután ott játszottunk és hintáztunk, ha jó volt az idő. Sokat játszottunk az árokban, kunyhót építettünk, saraztunk, piócát gyűjtöttünk. Amikor nagyobbak lettünk, focipálya híján, az utcán fociztunk. Télen, ha esett a hó, órákon keresztül szánkóztunk az egyik dombról lefutó utcán. Mindig sötétben mentünk haza, csuromvizes ruhában. A délutánokat sötétedésig az utcán töltöttük, szünetekben pedig szinte az egész napot. Ahová néztünk zöld volt minden. A kertekben virágok, bokrok, gyümölcsfák. A konyhakertekben a veteményes, kukorica, krumpli és körbe-körbe mindenhol az erdő. Az édesapám erdésznek tanult, anyukám pedig szőlész-borásznak. A természet szerves része volt az életemnek, mint ahogyan ott minden egyes embernek. Nekünk nem kellett kirándulni menni hétvégén, hogy jó levegőhöz jussunk, hogy töltődjünk.

Amikor kollégista lettem alig vártam a péntekeket. Délután leszálltam a vonatról és besétáltam a faluba, ami több, mint egy km-re volt a vasútállomástól. Azonnal töltőre kapcsoltam. Mindez tudattalanul zajlott bennem, soha nem gondolkodtam rajta, de a hétvégéket mindig nagyon vártam, legfőképpen tavasszal. Tizenkét évig voltam kollégista, most ezt nem részletezném, elég kalandos utat jártam be. De péntek délután mindig hazavitt az utam. A párkapcsolat és a munka szinte egyszerre robbant be az életembe és ezzel el is kerültem otthonról, azóta Budapesten élek. Az évek folyamán észre sem vettem, hogy bekerültem egy taposómalomba, hiszen önmagam hajtottam bele magamat. A társadalom, a család és az önmagam által kreált elvárások vittek előre hosszú éveken keresztül. Az eltávolodás önMAGamtól lassú és folyamatos volt, ezért szinte észrevétlen. Azt gondolom, hogy az életközepi válság nagy ajándéka lehet, hogy ráláthatunk erre a tendenciára, megérthetjük mi motivált, milyen erőknek engedelmeskedtünk és ezáltal, hogyan kerültünk egyre távolabb attól, amit úgy emlegetünk, hogy „szívem szerint”.

A „szívem szerint” rejti a teljes élet kulcsát. A szívcsakra színe a zöld és a rózsaszín. Az Aura-Soma® rendszerében a 21-99 üvegek segíthetik ezt a folyamatot az életünkben. A változáshoz nem kell eldobnunk munkát, családot, házastársat és még ki tudja miket, amikor beüt az életközepi válság. Egy hiányérzetet próbálunk ilyenkor kompenzálni. Valamit, ami egyszer megvolt, de elveszett, vagy sosem volt meg, de sürgető az érzés, hogy megleljük. Soha nem késő. Nos, én most ezen a szép tavaszi vasárnapon (mert, hogy most írom ezt a cikket) el is indulok és megyek, mindegy, hogy hová, a cél csak az, hogy együtt legyek a természettel. Lássak, érezzek, szagoljak, feltöltsem az érzékeimet és a belső akkuimat, amelyek már régóta lemerültek.

Írta: Sebestyén Ági

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s