Uncategorized

Ébresztő

Fekszem a fűben, arcomat a nap meleg sugarai simogatják. Földanya átölel éppen, szél cirógat. Álmodozom. Álmodok arról, hogy van egy kis földem, amit virágok százaival vetek tele, színesekkel, illatosakkal, ragyogóakkal. Ásom a termékeny, fekete földet, fellazítom a téli álomból, keménysége megszűnik, befogadóvá válik a magoknak, hagymáknak. El is ültetem mindet. Öntözgetem, gereblyézem, kapálgatom a gazt, ápolom az én virágoskertemet. Szeretgetem őt. Napi munka, sok törődés, öröm és verejték. Idő és türelem. De kibújnak a csírák, megjelennek a zöld szárak, s a színes szirmok. Illatukkal elárasztják a levegőt. Majd jönnek a méhek és a természet teszi a dolgát. Forog az év kereke, időről időre, a növények egyre szebbek és nagyobbak. Éltetnek, feltöltenek, örömöt adnak, gyógyítanak. Rend van.

Nem csak az álmomban, és nem csak a kertben.

Elképzelem, ahogy a virágok illatos olajakká válnak, megannyi szirom, megannyi dolgos kéz, megannyi idő, figyelem, törődés. Nekem kincset ér minden csepp ilyen olaj. Elgondolkodom azon, vajon ez az érték másnak mit jelent? Nekem mit jelent…

A tiszteletet. Hogy tisztelem a természet minden apró szirmát, sejtjét, a benne lévő napsugarak számát, vízcseppek ezreit, a felhők és viharok váltakozását, a természet erejét. Tisztelem azt a munkát, és azokat az embereket, akik figyelmükkel és törődésükkel, sokévnyi tanulásukkal, munkájukkal, tapasztalatukkal, szakértelmükkel olyanná sajtolták azt a virágot, növényt, ami 100%ban visszaadja az elemek erejét. Amit utána a magam javára fordíthatok. Vajon van-e ennek reális ellenértéke? Ha neked lenne ilyen földed, ennyi munkád a virág egy-egy csepp olaja mögött, te mennyi pénzt kérnél érte cserébe? Ha egyáltalán megosztanád, odaadnád.

Amikor egy üveg esszenciális olaj árára, szerintem értékére gondolok, felmerül a kérdés, tisztelem a természetet? Felmerül a kérdés, tisztelem a természet munkáját? Felmerül a kérdés, tisztelem a természet rendjét? Felmerül a kérdés, tisztelem-e más emberek munkáját, tudását, sikerét, kudarcát, szakértelmét, amit sokévnyi tanulással szereztek? Vagy minél olcsóbban szeretném… sőt, inkább majd lemásolom, mert az „ingyen” van.

És most helyettesítsd be az olaj helyére saját magadat… Mert nem arról is szól-e ez az egész, mint önmagunk értékeléséről, tiszteletéről?

Érték-rend. Nem alkudozom a piacon sem egy csokor virágért. Kifizetem az olajak árát is, amikor használni szeretném magamon. Az értéke ugyanis felbecsülhetetlen. Nem tudom, mennyibe kerül számszerűleg, amikor végre rendbe jön egy nehéz élethelyzetem. Azt sem, hogy egy megvilágosító felismerésem ára vajon mibe kerül akciósan? Tényleg nem tudom. Lehet-e reménykedni, hogy majd olcsón megúszom? Érdemes-e?

Fekszem a fűben, arcomat a nap meleg sugarai simogatják. Földanya átölel éppen, szél cirógat. Álmodozom. Álmodok arról, hogy tisztelet és rend van a világban. Forog az élet kereke, időről időre, talán új idők jönnek. Talán nemsokára a valódi értékek mentén indulunk el egy új világ felé.

Tényleg csak álmodom…?

Írta: Molnár Mária

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s